2017. április 7., péntek

Helyzetjelentés

Kedves Idetévedők!

Sajnos vagy sem, Csábításól jeles Nektek oldalam elindított egy Történetek részt, ami teljesen leköti azt a kevés felesleges energiám, ami van.
Viszont semmiképp sem akarom feladni ezt az oldalt, mert nagyon szeretem ezt a mesét, és mindenképp véghez akarom vinni, amit elkezdtem. Csak majd később. 
Megértésetek köszönöm.

2017. január 15., vasárnap

Újdonság

Sziasztok!

Nem, ez nem friss jelenleg, hanem egy újság, amit szeretnék Veletek megosztani. Idén, több fogadalmam között szerepelt, hogy nyitok egy összefoglaló oldalt a Csábításból Jeles Nektek oldalon, mert egyszerűen nincs sehol sem összefoglalva azon írások listája, amik erről szólnak.
Lehet, hogy néhányan ismeritek is a játékot, ezért szeretném felhívni a figyelmetek arra, hogy már fel is került néhány írás az oldalra és a számuk egyre csak bővül! Az alábbi linkekre kattintva el is juttok hozzájuk:





Amint vége a vizsgaidőszaknak (remélhetőleg ez nálam január 23-án következik be), érkezik egy riss, ropogós fejet.

2016. december 31., szombat

Boldog új évet kívánok!


Minden évben eljön ez a nap! Sokan buliba készültök, néhányan otthon töltitek a napot, esetleg érettségire, felvételire, egyetemi vizsgákra készültök és csak a tanulás. De éjfélkor koccintsatok és gondoljatok arra, mennyi mindent elértetek és még mennyi mindent fogtok! 


Minden év egy új kezdet is!

Köszönöm, hogy olvassátok a történetem, remélem jövőre még több sztorival szolgálhatok(:


2016. december 26., hétfő

Boldog karácsonyt!

Kedves Olvasók!
Boldog karácsonyt kívánok Nektek!
Ajándékképp hoztam egy kis novellácskát, aminek nincs köze a történethez, ami íródik a blogon, ez inkább amolyan "mi lenne ha..." rész :D


Karácsony hamarosan itt van, és Adrien számára ez lesz az első olyan karácsony, amikor nincs vele az édesanyja. Korábban ilyenkor mindig mézeskalácsot sütöttek, együtt nevettek és énekeltek. Ilyenkor még az apja is felhagyott a munkával, mert a felesége ráparancsol, hogy nem lehet ilyekor is dolgozni. Határozott asszony volt, és mindig elérte, amit akart. Nagyokat sóhajtozott, miközben Natalival a fát díszítették. A nő észrevette a szomorúságát, és amikor felment a szobájába, elintézett néhány telefont. Habár tudta, hogy már későn szól és nem illik kirángatni az embereket, úgy döntött, hátha sikerül másnapra összehozni egy vacsorát. Adrien biztosan örülne neki.
Minden osztálytársát felhívta és legnagyobb meglepetésére mindenki igent mondott. A szülők is csatlakoztak, így már csak a vacsoráról kellett gondoskodnia. Azonnal értesítette a szakácsot, hogy közel ötven főre kell főzni. Teljesen fellelkesítette, már nagyon régen rendeztek bármilyen eseményt a házban. Szerencsére tartalékban mindig rengeteg húst tárolt a fagyasztóban, így csak fel kellett olvasztania és a megfelelő recepteket előszednie, hogy finom vacsorával rukkoljon elő.
Még tortát és különböző alkoholos és alkoholmentes italokat is készített. Izgatott volt, mert megtudta, hogy még cukrász is lesz a vendégek között.
Másnap ebéd előtt szólalt meg a csengő és az első vendégek elfoglalták a nappalit. Egymás után érkeztek az emberek, Adrien pedig teljesen odavolt, amiért ilyen kedvesek a barátai. Mindenki hozott magával valami ki s ajándékot, süteményt, tortát, italt.
Natali gondoskodott róla, hogy a vendégek kapjanak egy kis csomagot, gyertyát, karácsonyi üdvözlő kártyát, néhány szép mézeskalácsot és hóemberes-mikulásos hó gömböt, természetesen az Eiffel-toronnyal. Bár általános ajándékcsomag volt, de az utolsó pillanatban nem volt lehetősége már személyre szóló ajándékokat csinálni. A kártyákon viszont kedves, személyre szóló gondolatok voltak mindenkinek.
Nagyon  hangulatban telt az ebéd, finom krémlevesek közül lehetett választani, különféle sült húsokból, köretekből és még hidegtál is volt, ha valaki azt kívánta volna meg. A szülők az asztal első felére ültek, a gyerekek pedig a másikra, így azonos témáról tudtak beszélgetni. Mindenki hamar megtalálta a közös hangot a szomszédjával és kellemes beszélgetésbe kezdtek. Marinette nem mert Adrien közelébe menni, ezért a többi osztálytársával beszélgetett és igyekezett mindenkivel kedves lenni, bár ez leginkább Chloé irányába volt fontos. Nem szeretett volna szent esete, pont Adriennél veszekedni. Megfogadta, amikor belépett az ajtón, hogy rendes lesez. Alya is a segítségére volt ebben, mert próbálta elterelni a figyelmét.
A vacsora után a szülők bevonultak a nappaliba és ott folytatták a beszélgetést, a fiatalok pedig a szomszédba, a játékszobába mentek, ahol biliárdtól elkezdve a dartson át szinte minden megtalálható volt. Néhányan leültek kártyázni, volt aki a csocsót választotta és néhányan csak egy szelet sütemény társaságában ültek le az ott lévő kanapéra.
Marinette végre Adrien közelébe került és kellemes ünnepet kívánt neki, de a fiú csak szomorú lett, még ha mosoly is volt az arcán.
– Netán rosszat mondtam? – kérdezte Marinette és egy lépést hátrált.
– Nem, ne haragudj, ez nem… nem a te hibád… Csak tudod, ez az első karácsonyom édesanyám nélkül – sóhajtotta és leült. Marinette megsimogatta a vállát, hogy támogassa, de fogalma sem volt róla, hogy mit mondjon.
– Tudod… – kezdett volna bele, de megjelent Chloé és elkezdte a drámai műsorát, hogy mindenki csak rá figyeljen. Adriennek ehhez nem volt kedve, ezért kiosont, Marinette pedig utána ment, nem akarta, hogy bármi baj történjen.
– Tudod Plagg, azt hiszem ez nem volt olyan jó ötlet… Talán egyedül kellett volna lennem.
– Kihez beszélsz? – kérdezte mosolyogva Marinette, mert nem látott mellette senkit.
– Oh, senkihez! – fordult meg ijedten Adrien. – Ne haragudj, kicsit sokan voltunk odabenn.
– Ugyan, Chloé néha túl drámaias – legyintette Marinette, de nem folytatta, mert eszébe jutott, hogy mit fogadott meg. – Ugye nem akarsz elmenni a saját partidról?
– Nem, csak egy kis magányra vágytam – mosolygott rá.
– Értem.
            Csend telepedett közéjük, nem tudott egyikük sem igazán jó témát felhozni, míg végül Adrien törte mega csendet.
– És, megkaptál mindent, amit kértél karácsonyra?
– Nem egészen, de azt hiszem boldog az ünnep így is – mosolygott. Ő azt kívánta, hogy Adrien csókolja meg, de tudta, hogy ezt hangosan nem mondhatja ki.
– Én is kértem valamit, de nem úgy néz ki, hogy teljesülni fog… - sóhajtotta.
– Édesapáddal szerettél volna ünnepelni?
– Nem, amúgy sem látom sosem, ha látom, akkor meg csak veszekszik velem. Erre nem vágyom.
– Akkor mit kívántál? – kíváncsiskodott Marinette. – Hátha teljesül – mosolygott rá.
– Azt kívántam, hogy megtudjam, kicsoda Katica – mosolygott rá hatalmas, reklámmosolyával.
– Te… tessék?! – kérdezett vissza emelkedett hangon Marinette. Ezt nem gondolhatja komolyan! – pánikolt be.
– Tudom, tudom… – vakarta meg a tarkóját zavarában. – Buta kívánság… Csak… kíváncsi vagyok – vonta meg a vállát.
– És ha találkozol vele, az nem elég? – puhatolta Marinette, mert ezt a kívánságot tudja teljesíteni. A másikat nem. Az teljesen abszurd!
– Persze, az sem lenne rossz… de már sokszor találkoztam vele.
– Komolyan? – lepődött meg Marinette. Ő csak egy-két alkalomra emlékszik, amikor megmentette vagy jelen volt egy-egy akuma felbukkanásánál. Azt nem nevezné olyan soknak.
– Nos… igen… – mondta. – Macskával is sokszor összefutottam. Elég jófejnek tűnik, nem gondolod?
– Valóban, már egy kicsit… nem is tudom… komolytalannak tűnik – mondta őszintén Marinette.
– Ezt miből gondolod?
– A harcok alatt olyan… meggondolatlan tud lenni, és csak úgy használja a képességét, elég forrófejű… - sorolta, de aztán le is korholta magát. Ezt nem kellene tudnia!
– Oh…
– Tudod, Alya vezeti a Katica blogot és én is vele szoktam menni meg nem rég csinált interjút Katicával és ő mondta… - nevetett kínosan.
– Szóval Katica azt gondolja Macskáról, hogy forrófejű? – szontyolodott el.
– De szereti is – próbálta menteni a menthetőt. – Mint barátot. Rá meri bízni az életét.
– Mégiscsak társak… – sóhajtott fel.
– Jobb kedved van? – terelte el a témát Marinette.
– Nem, nem igazán… kicsit felmegyek a szobámba, aztán visszamegyek, rendben?
– Pe… persze… – mondta, és intetett, de azt már a fiú nem látta.
            Nem tétlenkedett, azonnal elvonult egy sötét helyre és átváltozott, hogy legalább azt a kívánságot tudja teljesíteni, hogy találkozik Adrien Katicával.
            Tudta, hogy hol a szobája, már járt benne, úgyhogy hamar odatalált. Az ablak felől ment és bekopogott. Adrien tátott szájjal állt előtte, és kellett neki néhány pillanat, amíg kinyitotta az ablakot.
– Te… te meg mit keresel itt? – csodálkozott Adrien.
– Azt hallottam, hogy itt van egész Párizs, gondoltam én sem hiányozhatok a buliból. Ha szerencséd van, még Macska is felbukkan.
– Nem hiszem, hogy benéz – mosolygott vissza.
– Boldog karácsonyt! – ölelte meg Katica Adrient, mire a fiú szorosan visszaölelt. Nem akarta elengedni, itt volt a remek alkalom, hogy megmondja neki, szereti. Habár nem Macska, de úgy már vallott neki szerelmet…– Öhm… Adrien… szorosan ölelsz – mondta és mély levegőt vett, amikor kiszabadult az ölelésből.
– Ne haragudj, csak…
– Megértem, nehéz lehet anyukád nélkül tölteni az első karácsonyt.
– Honnan…
– Mindent tudok, ami a városomban történik – kacsintott rá.
– Értem… – mosolygott vissza.
            Hezitálás nélkül magához húzta és megcsókolta Katicát. Forró, hosszú csók volt. Katica meglepődött, először azt sem tudta, mit tegyen, majd visszacsókolt. Átölelte a fiú nyakát és úgy csókolt vissza, mintha Marinette lenne, és teljesült volna a karácsonyi kívánsága. Mikor elváltak egymástól, sokáig csendben voltak még, és egymást nézték. Hosszú, meghitt pillanat volt.
– Öhm… ne haragudj, én… nem… – szabadkozott Katica, majd hátrébb lépett egyet, majd még egyet.
– Nem… én szerettem volna – mondta Adrien és közelebb lépett hozzá, de Katica csak hátrált.
– Nem működne, mivel…
– És ha azt mondom, én vagyok Macska? – nézett rá, és megsimogatta a gyűrűjét.
– Ne bolondozz… - nevetett, de nem volt őszinte.
– Én… nem… nem hazudok – emelte meg az ingét és félve kibújt alól Plagg. – Látod?
            A helyzet teljesen abszurd volt és Marinette nem tudta, mit tegyen… Macska, aki már annyiszor szerelmet vallott neki, itt áll előtte, és az a pasi, akinek ő még egyszer sem vallott szerelmet ugyan, de halálosan szerelmes. A fülbevalójához nyúlt, és egy mély sóhaj után megkérte Tikkit, hogy változzon vissza.
Adrien azonnal magához húzta és még egy csókot nyomott a szájára, és Marinette visszacsókolt.
– Ez a legszebb karácsonyom – mondta Adrien és újra és újra megcsókolta Marinettet.

2016. december 12., hétfő

Egy különleges karácsony - extra epizód

Sziasztok!
Biztos sokan hallottatok arról, hogy karácsonyi különkiadás készítenek a sorozathoz, amit tegnap le is vetítettek a franciáknál, és ma már a magyar felirat is megjelent! 
Köszönjük a gyors munkát, és hogy felkerült! A linkre kattintva Ti is meg tudjátok nézni, ha még nem láttátok:D 

És természetesen karácsonyra én is készülök Nektek egy külön kiadású résszel, ami ehhez az epizódhoz fog kapcsolódni, valamint részt vettem egy pályázaton is, ahova Mikulás alkalmából kellett írni novellát, amint lesz eredménye annak, felteszem Nektek, hogy el tudjátok olvasni :D 
Remélem tetszeni fog! 

jelenet az epizódból


2016. december 7., szerda

5. rész - Wifi Lady

Sziasztok!
 Kicsit soká ugyan, de meghoztam a következő fejezetet. Így a vizsgaidőszak közeledtével örülök, ha a napi teendőimet este tíz előtt sikerül befejeznem, nem mindig van energiám írni... Ettől függetlenül nem fogom abbahagyni, félreértés ne essék, végig szeretném vinni az évadot és remélem Nektek is tetszik az elképzelt világom :D
Egy kicsit az Adrien - Marinette témánál maradnék, mégiscsak egyszerűbb őket összeboronálni, mint a szuperhősöket... Viszont Macska és Katica kapcsolatát is szeretném mélyíteni, hogy egy igazán jó csattanóhoz érkezzünk majd el :D
Jó olvasást kívánok!



Marinette egész nap azon gondolkodott, hogy miként kellene tálalni a hirtelen eltűnés dolgot Adriennek, amikorra közben Tikki jelzett neki, hogy dolga van. Kikéretőzött mosdóba és olyan gyorsan próbált véget vetni a gonoszkodásnak, amennyire csak tudott. Iskola mellett szuperhősnek lenni nem egyszerű feladat… Vajon Super Girl munka mellett hogy bírja? Nem hálás dolog ez…
Amikor visszaért, Alyia azzal a képtelen ötlettel állt elő, hogy hamarosan ki fogja deríteni, kicsoda valójában Katica. Ha szigorúan vesszük, akkor igazából a veszély nem fenyegeti, hogy rájön a kilétére, mert eddig sem sikerült, de amikor újult erővel lát neki a dolgoknak, akkor valahogy mindig olyan közel szokott hozzá kerülni… De most azt feltételezte, hogy Chloé a maszkos hős. Fogalmam sincs, honnan szedte…
Mostanában nagyon fáradt voltam, így nem volt időm arra, hogy időben beszélni tudjak Alyával. A következő pillanatban már arra eszméltem, hogy wifi Ladyként próbálja megtalálni Katicát. Túl sokat foglalkozott minden mással, és Adrien – Fekete Macska kapcsolata is kikészítette. Nagyon hamar tisztáznia kell mindent velük. Bár Macska egyelőre letett róla.
Marinette önérzetét sértette, hogy Chloét feltételezték Katica álarca mögé. Teljes mértékben fel volt háborodva, hogy még Macska is így vélte.
Miután sikerült elintézni Alyát, még több kérdés vetődött fel Marinetteben. A magánéletével, a hősködéssel, az egész életével kapcsolatban. Hogyan tudna rendesen koncentrálni bármire is, amikor ennyi minden veszi körül? Ez már tényleg nem bírható ép ésszel. Amikor Macska felajánlotta, hogy nem mondja el senkinek, kicsoda ő, egy pillanatra tényleg úgy gondolta, hogy jobb, ha ketten mennek be az ajtón, és lelepleződnek, de aztán a józan ész győzött és ugyanazt az érvet hozta fel, mint mindig… Az ő érdekük, hogy ne tudják meg, ki a másik. És Macska tiszteletben tartotta a kérését.
Az akció után egyből hívta Adrient, hogy beszéljen vele. Az egyezségük szerint a nap bármely szakában lehet szólni a másiknak, ugyanakkor nem várható el, hogy ugorjanak, mint a kutyák a csettintésre.
Adrien szó nélkül beleegyezett egy találkozóba és nem is firtatta, hogy ez miért éppen a parkban van. Amikor megérkezett, Marinette szinte teljesen el volt varázsolva. Hiába látta már meztelenül, ez a srác mindenhogyan elképesztő!
- Szia! Milyen napod volt? – kérdezte udvariasan Adrien és leült mellé a padra.
- Egész jó! – felelte Marinette. – Azon gondolkodtam, hogy mindent nem beszéltünk meg egymással az egyezséggel kapcsolatban.
- Mire gondolsz?
- Arra, hogy nem firtatjuk a másik magánéletét. Például nekem sokszor el kell mennem, minden ok nélkül, és nem szeretném, ha kérdezgetnéd, hogy hova rohanok… Családi dolog – sóhajtott egy nagyot. Ennél jobb hazugságot is kitalálhatott volna.
- Ha vígasztal, nekem is bármelyik percben jöhet SMS, hogy fotózásra kell mennem… Akármikor hívhat a managerem.
- Akkor ezt meg is beszéltük! – csapta össze a kezét Marinette és boldogan felugrott.
- Csak ezért hívtál? – kérdezte sejtelmes mosollyal Adrien.
- Ami azt illeti, igen. Nem árulok zsákba macskát – nevette el magát.
- Mit gondolsz a mai eseményekről? – kérdezte és visszahúzta maga mellé a padra.
- Melyikre gondolsz? A wifi ladysre?
- Igen.
- Nem tudom… Alya néha el tudja vetni a sulykot… Nem örültem, hogy belőle lett a gonosz. Baja is eshetett volna – sóhajtott megkönnyebbülten Marinette, amiért ez nem így történt.
- És szerinted nem kellene tudnia a világnak, hogy kicsoda a két szuperhős?
- Szerintem ha álarcot húztak, akkor okuk volt rá.
- És egymást szerinted ismerik? – kérdezte váratlanul Adrien, néhány perc szünet után.
- Ezt honnan is tudhatnám? – rázta meg a fejét. – Szerintem nem ismerik egymást… - mondta végül.
- Miért?
- Nem tudom, te kérdezted – vonta meg a vállát.
- Szerintem jobb, ha ismerik egymást. Jobban meg tudnak bízni egymásban. Akárkire nem bíznám rá az életemet, nap mint nap.
- De ha tudnák, akkor le is lepleznék egymást, nem gondolod?
- Nem.
- Miért? – kérdezte most Marinette.
- Ez a sejtésem.
- Értem.
- Mit szólnál, ha inkább nálam folytatnák a beszélgetést? – kérdezte mosolyogva Adrien. – Túl sok volt a feszültség mostanában.
- Rendben, de nem kell megindokolnod, elég annyit mondanom, hogy menjek és kész.
- Nem baj, ez így jobban tetszik nekem! Személyesebbé teszi, különben sem tekintelek tárgynak… - fogta meg a kezét és elindultak Adrien háza felé.
- Nincs otthon apukád?
- Nincs. Egész hétre elutazott. Natali pedig már hazament. Enyém a ház.
- Értem – kuncogott Marinette. – Azért nekem majd haza kell mennem…
- Írj egy SMS-t, hogy Alyánál alszol…
- De akkor neki is írnom kell, hogy tudja. Anya fel szokta hívni.
- Rendben – mosolygott, és Marinette olyan gyorsan megírta az SMS-eket, mint még soha. Pillanatok alatt végzett és csak Adrinere tudott figyelni.
            Hamar megérkeztek a házához, ami inkább volt palota, mint egy polgári ház.
Egyből Adrien szobájába mentek és a ruhák szinte szublimáltak. Adrien mindenhol csókolta és simogatta Marinettet és a viszonzás sem maradt el. Kölcsönös simogatások közepette zuhantak be a puha ágyba, ahol a egymás testének minden négyzetcentiméterét megismerték. Marinette finoman csókolta végig Adrien mellkasát és hasát, aztán a belsőcombjára adott csókokat, és csak utána kezdett el játszani férfiasságával. Finoman, gyengéden csókolgatta, kezével közben a testét simogatta. Ahogy egyre mélyebben vette a szájába a hímtagot, úgy váltott ki egyre hangosabb morgásokat Adrienből. Tetszett neki, hogy ilyen hatással van rá és egyre jobban szopta a merev játékszert.
            Egy erős rántást érzékelt csupán és már ő volt alul, Adrien pedig a lába között kényeztette, de alig pár pillanatot volt közte, fel is húzta magára az óvszert és beléhatolt. Semmi finomság nem volt benne, erőteljes lökésekkel juttatta el a csúcsra. Furcsa volt ez az állatias együttlét, mégis élvezte.

2016. november 17., csütörtök

4. rész - Galambúr

Sziasztok!
Ez a rész a hatodik epizód közben/után játszódik és természetesen a korábbiak is előzménynek tekinthetőek. Remélem nem csalódtok és ez is tetszeni fog Nektek.
Élvezzétek!


Amikor Marinette felkelt, kellemes fáradtságot érzett a tagjaiban. Úgy érezte, egész nap ágyban tudna maradni és csak mosolyogna, mint a tejbetök. De ebből az ábrándozásból egy nyújtózkodás ébresztette fel. Nem is maga a nyújtózás, hanem hogy nem ütközött bele semmibe, jobban mondva senkibe.
- Adrien? – kérdezte, a szobát kémlelve, de nem látta sehol sem. Nyoma sem volt annak, hogy vele lett volna az éjjel. – Szóval álmodtam csak az egészet… - sóhajtotta és kelletlenül visszaejtette a fejét a párnájára. Magára húzta a takarót és legszívesebben elsüllyedt volna.
- Nem álmodtál, Marinette – mondta Tikki. – Tényleg itt volt, de te most éppen elkésel a suliból!
- Hány óra van?
- Öt perc múlva fél nyolc.
- Úristen! – ugrott fel és olyan gyorsan öltözött fel, mint a villám. Nem vette a fáradtságot, hogy tiszta ruhát vegyen elő, a földre szórt ruháit kapkodta magára és a lépcsőn lefele vette magára őket.
A szülei még nem érkeztek haza, legalább nem látják, hogy elkésik, megint. Nem csinált magának semmi tízórait, majd vesz valamit a suli büféjében. Rohant az iskolába, hogy el ne késsen és közben számolta, hogy mennyi ideje van még odaérni. Épp hogy elérte az iskola kapuját a becsengetés előtt.
- Hál isten – sóhajtotta és sétálva indult be.
Adrien úgy viharzott el mellette, mint egy tornádó, majdnem fellökte.
- Ne hara… – fordult vissza és azonnal széles mosolyra húzódott a szája. – Óh, szia! – lépett felé. – Nem akartalak fellökni, de elaludtam…
- Nem is voltál az ágyban… – mondta morcosan Marinette.
- Nem sokkal negyed nyolc előtt ébredtem és haza kellett mennem, hogy lezuhanyozzak és átöltözzek… Mégsem jöhettem abban, amiben tegnap… – mérte végig alaposan. – Úgy látom nem csak én aludtam el. Jól áll a most szexeltem kinézet – mondta kaján vigyorral és egy puszit nyomott a homlokára. Marinette nem tudott reagálni semmit sem, még csak tiltakozni sem volt ideje, Adrien megragadta a csuklóját és a terem felé vonszolta.
- Együtt akarsz bemenni? – értetlenkedett.
- Miért, valami baj van vele? Suli előtt elbeszélgettük az időt és a csengetésre jöttünk be – vonta meg nemes egyszerűséggel a vállát és elengedte a kezét. – De ha így jobban érzed magad, akkor menj előre – engedte maga elé a terembe.
Marinette pironkodva lépett be és olyan gyorsan ült le a helyére, mint amikor eldől egy lisztes zsák. Alya mosolyogva nézett rá, aztán belépett Adrien is a terembe, ami azonnal felébresztette riporter énjét és tudta, hogy vaj van barátnője füle mögött.
- Mi történt?
- Tessék? – fordult felé. – Te meg miről beszélsz?
- Úgy nézel ki, mint tegnap… és tudjuk, mit csináltál a hétvégén… Szóval? Én derítsem ki?
- Túl jó vagy – fonta össze maga előtt a karjait és duzzogva fújt egyet. – Majd óra után – adta meg magát és minden figyelmét a mateknak próbálta szentelni, kisebb-nagyobb sikerrel.
Adrien csúsztatott neki egy cetlit:
Suli után beszélnünk kell. A
Nagyot dobbant a szíve, nem tudta hova tenni a dolgot. Tudta, hogy nem akarja, hogy a barátnője legyen, hiszen mást szeret. Azt is tudta, hogy az a valaki nem szereti viszont. Ki az az idióta, aki ne szeretné viszont ezt a tökéletes pasit? Lehet, hogy az estéről akar beszélni… Lehet, hogy megbánta a dolgot? Csak azt ne! Nem volt azért olyan rossz! Vagyis… szerinte egész jó volt… De ezt nem tudhatja, hiszen csak Macskával feküdt le korábban, ráadásul vele nem is úgy volt, ahogy Adriennel… Adrien kedves volt, gyengéd, aggódott azért, hogy neki jó legyen. Nem teperte le, hanem szeretgette, és látta az arcát is. Megérinthette mindenhol, csókolhatta mindenhol. Nem volt feszült, nem félt attól, hogy lecsószik a hülye kendője vagy, hogy Tikki feladja és leesik a maszkja. Macskával nem volt jó együtt lenni, mert nem tudta élvezni és talán nem is akarta a vele való együttlétet. Macskával szexelt, Adriennel viszont szeretkezett. Már a két szónak is merőben mennyi ellentéte van. Egymásnak feszülnek, ahogy női test a férfinak…
- Hé, Marinette… Figyelsz te egyáltalán rám? – bökte meg Alya az oldalát.
- Hát persze… – mondta automatikusan, de gondolatai még az éjszaka körül forogtak.
- Szóval elismered, hogy lefeküdtél vele?
- Igen…. Mi? Mégis kivel? – kapta fel a fejét.
- Hát vele – bökött Adrien felé.
- Jaj, mikre nem gondolsz! – lökte meg kicsit barátnőjét és zavartan elfordította a fejét. – Szerinted ilyen élmény után arra vágynék, hogy álmaim pasija hozzámérjen? Sokkal különlegesebb alkalmat képzeltem el… Összebújva, egymás karjaiban lenni egész éjjel és reggel is arra kelni, hogy ott van mellettem és ölelget és szeretget és csókolgat…
- Szóval te tündérmesében képzeled még mindig el ezt a pasit… Értem én – sóhajtott egy nagyot. – Majd szólj, ha valaha megvalósul.
- Gonosz vagy, tudod?
- Csak az igazat mondom – mosolygott rá. – De most mennem kell, a blogomnak szüksége van némi anyagra.
- Jól van, szia.
A délután maradék része gyorsan eltelt. Az utolsó órán megjelent Adrien apjának asszisztense és bejelentette, hogy versenyt hirdet. Marinette teljesen felpörgött, már azon járt az agya, hogy milyen anyagok vannak otthon és mikre van szüksége a kalap elkészítéséhez. Teljesen kiment a fejéből, hogy találkozót beszélt meg Adriennel, azonnal a kedvenc helyére ment, hogy ihletet gyűjtsön.
Egyik ötlet jött a másik után, de nem igazán érezte azt, hogy sikeres lenne az elképzelés. Rengeteg papaírt elhasznált már, mire úgy érezte, hogy kicsit megközelítette azt, amit ki is merne adni a kezei közül egy ilyen versenyen. Azonban minden nagyszerű helyzetet meg lehet zavarni és ez a zavaró tényező most Katica volt. Muszáj volt akcióba lendülnie, mert egy Galamb Úr felforgatta a várost.
Akció közben Macska is megjelent, bár szokás szerint később, mint kellett volna. Sikerült azonban elintézni az újabb akumát és mielőtt újra nekiláthatott volna a rajzolásnak, Macska kibillentette a megszokott rutinjából.
- Találkozhatnánk az este?
- Nem igazán kellene…
- Csak beszélgetni szeretnék… A kapcsolatunkról vagy arról az akármiről, ami közöttünk van. Ha nem gond.
- Persze… De a ma este nem jó. Holnap?
- Szokásos hely?
- Rendben – mosolygott rá Katica és elindult, hogy befejezze a kalapot.
Amikor már Marinetteként otthon volt, megcsörrent a telefonja, Adrien kereste.
- Úristen! Teljesen kiment a fejemből! – csapott a homlokára és azonnal mentegetőzni kezdett, amint felvette.
- Nyugi, nem történt semmi! Nekem is közbejött valami. Most ráérsz?
- A kalapot csinálom… – húzta el a száját.
- Holnap suli előtt?
- Inkább suli után. Szeretném tökéletesíteni…
- Rendben. Akkor suli után. Szia.
- Szia.
Kicsit még elgondolkodott, hogy vajon mi fog történni holnap, de teljesen elvonta a figyelmét a kalap, így nem volt ideje arra, hogy felesleges dolgokon agyaljon.
Hamar eltelt az éjszaka, de időben elkészült a kalap és a versenyen is remekül szerepelt, habár Chloe most is megpróbált neki keresztbe tenni. Végül mégis ő nyert és habár kiderült, hogy Adrien allergiás a tollakra, felvette a kalapot.
Ahogy megbeszélték, az órák elteltével a suli előtt találkoztak és sétálgattak kicsit a városközpont fele, mire egyikük végül megszólalt:
- Szóval… Mit szeretnél? – kérdezte Adrien.
- Már mivel kapcsolatban?
- Ami… történt… köztünk… Mit szeretnél, milyen irányba haladjon? – mutogatott kezeivel, mintha azzal könnyebben ki tudta volna fejezni magát.
- Nem is tudom… – harapta be alsó ajkát és erős gondolkodásba kezdett. Minden vágya az volt, hogy Adrien legyen a pasija, és végülis ha ez nem is teljesült, de lefeküdt vele… Habár nem ő volt a teljes mértékben első, mégis úgy érezte, hogy elérte, amit akart… Habár nem fogja ezt bevallani sem neki, sem senki másnak. Viszont ott van Macska is… Nem érez iránta úgy, de az kétséget kizáróan igaz, hogy szeret vele lenni. Habár ez lehet az első alkalom hatása is; legalábbis az internet és egyes blog bejegyzések alapján. Alaposan utána olvasott, hogy mit kellene tennie. Ha viszont mind a kettőt megtartaná, mint éjszakai partnert, akkor azt fizikailag sem bírná és elég erőteljesen belelépne a szajhakategóriába is. Azt pedig végkép nem szeretné!
- Ennyire elgondolkodtattalak? – nevette el magát Adrien kétségbeesetten. Sosem gondolta volna, hogy ő, a nagy Adrien valaha is zavarba jön előtte, a kicsi és szürke Marinette előtt.
- Nem… vagyis de… Igazából azon gondolkodtam, hogy mik a választási lehetőségek. Egyértelművé tetted, hogy tetszik valaki, aki egyértelműen nem én vagyok…
- Nem mondtam, hogy nem te vagy – szabadkozott.
- Miért, én vagyok?
- Nos…
- Nem bántasz meg, értem én. Nincs meg bennem semmi olyasmi, ami egy modell mellett jól mutatna, ráadásul még félvér is vagyok…
- A félvérek gyönyörűek! Te is az vagy! – mosolygott rá. – Én csak… Egyelőre nem tekintek rád úgy, mint szerelmemre.
- Semmi probléma – mondta Marinette, de a szíve majd meghasadt, ahogy kiejtette ezeket a szavakat.
- Szóval akkor abból lehet választani, hogy visszalépünk a barátzónába vagy maradunk a barátság extrákkal verziónál, ha jól értelmezem.
- Végülis igen.
- Te gondolkodtál már ezen? Elvégre te vagy az, aki kapcsolatot keres, nem tudom, hogy ebbe belefér-e az, hogy velem tölts néhány estét.
- Igazából… Arra jutottam, hogy meghallgatlak téged, mit szeretnél és igazodom… Gondoltam ez így fair, ha már… Csak úgy megtörténtek a dolgok.
- Értem. Szóval megbántad, igaz? – állt meg Marinette séta közben és szorosan fonta össze karjait a mellkasa előtt, nehogy teljesen összetörjön és ripityára hulljon.
- Nem, nem igazán – mondta Adrien, de nem fordult vissza, csak egyszerűen megállt. – Jó volt veled lenni. Egészen felemelő és más élmény, mint korábban… Szóval ha szeretnéd, de nem erőltetek semmit, nincs kifogásom az extrák ellen, viszont ha neked barátzónára van szükséged, azt is teljesen megértem.
- Akkor… Mit szólnál hozzá, ha folytatnánk, de lefektetnénk néhány szabályt? – nyögte ki nagy nehezen Marinette, és már előre látta, hogy meg fogja bánni ezt az egyezséget.
- Rendben, milyen feltételekre gondoltál? – fordult vissza felé, de azonnal lefagyott a mosoly az arcáról. Marinette szinte reszketett. Azonnal levette magáról a pulcsiját és a vállára terítette, kezeivel pedig dörzsölte a felkarját. – Hiszen te vacogsz!
- Csak izgulok, azért… – hazudta.
- Hozzak neked valami meleget?
- Nem szükséges. Inkább beszélgessünk egy kicsit, mert hamarosan mennem kell.
- Rendben. Milyen szabályokra gondoltál?
- Első sorban arra, hogy ha egyikünk kapcsolatba lép, akkor azonnal megszűnik az egész, amit csinálunk.
- Ez természetes.
- Nem mondjuk el senkinek, titokban tartjuk az egészet, a többiek továbbra is csak barátnak lássanak minket. Nem szeretem a pletykákat.
- Teljesen logikus.
- Ha valami nem tetszik egyikünknek, akkor mindenképpen elmondja a másiknak. Legyen az pozitúra, helyszín, idő, bánásmód vagy akármi más. Legyünk őszinték egymással. –Bólintás volt a válasz. – És… – kezdett bele, ezt volt a legnehezebb kimondania, hiszen ez már most hazugság volt. – Ha egyikünk beleszeret a másikba, akkor a kapcsolatnak véget vetünk, mert viszonzatlan szerelemre nincs szükség. Csak tönkremenne lelkileg az a fél, aki szerelmes lesz. Akkor inkább lépjünk vissza azonnal az egyességtől.
- Rendben. De ugye tudod, hogy akkor nem igen fog működni a barátság, ha egyikünk szerelmes lesz a másikba?
- Tisztában vagyok vele, ezért van szükség a szabályokra. Szabályokkal irányíthatóak a dolgok, még a szerelmet is lehet befolyásolni, mert nem a romantika kedvéért vagyunk együtt csupán a testi örömök miatt. Épp ezért úgy gondolom, hogy szükségtelen ajándékokra sincs szükség, sem arra, hogy minden nap megdicsérjelek, amiért ügyes voltál a fotózáson. Ettől függetlenül néha megtehetem, és az nem jelent semmi mást csak baráti gesztust.
- Rendben. Akkor ezentúl én sem fogom megdicsérni a parfümöd. És nem kapsz semmit sem. Az ünnepek is kivételek? Mármint nem sokára karácsony…
- Megegyezhetünk, hogy megajándékozzuk egymást, de akkor abban is, hogy mekkora összeget költünk egymásra.
- Attól félsz, hogy valami drága ékszert adnék neked?
- Attól, hogy felvenném és amikor megkérdeznék, honnan van, nem mondhatnám, hogy tőled, mert egy egyszerű barát nem költi az átlag ember zsebpénzét egy sima barátra ajándék gyanánt. – Erre Adrien vállat vont.
- Gazdag vagyok.
- Én meg divattervező – mondta és felállt. Levette a válláról a pulcsit és visszanyújtotta. – Köszönöm szépen. Most viszont mennem kell, már késő van… Azért holnap még beszélgessünk kicsit, ha nem bánod.
- Rendben – bólintott és magára vette a pulcsit. Olyan eleganciával csinálta, amilyenre csak egy modell képes. – Akkor holnap.
- Szia – mosolygott rá Marinette, intett és el is indult.
Néhány saroknyit haladt csak hazafele, aztán elbújt egy sötét helyre és Katicaként lépett ki a fényre. Megígérte Macskának, hogy találkozik vele, és ezek után tényleg tisztázni szerette volna a dolgokat. Így, hogy ebben megállapodott Adriennel, nem kezdhet többet Macskával. Nem is fogja neki engedni, hogy elcsábítsa, még akkor sem, ha annyira élvezi a helyzetet.
Rácsörgött a közös vonalukon, és megbeszélték, hogy hol találkoznak.
- Bogárkám, mindig öröm téged látni! – mondta az árnyékban megbújva. – De van egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni a mai este kimenetele…
- Nocsak, cicám, jó lettél, amíg nem találkoztunk?
- Nem egészen – vonta meg a vállát nemes egyszerűséggel és lehuppant a földre.
- Gyorsan szúrd azt a tőrt, és ne forgasd bennem, kérlek!
- Én az elején is megmondtam, hogy ennek nem lesz jó vége – fonta össze karjait maga előtt. Csak egy vállrándítást kapott válaszul, mire Katica folytatta. – Maradjunk partneri viszonyban, mint szuperhős társak, akik megmentik a világot. Ismerjük egymást, megbízunk egymásban, viszont nem tudhatjuk meg, ki a másik. Az veszélyes volna. Ráadásul egy-egy éjszaka során elég nagy a kockázata annak, hogy felfedjük magunkat a másik előtt. És valljuk be… együtt lenni valakivel sokkal érzelmesebb, ha a szemébe nézhet, suttoghatja a nevét, hozzáérhet úgy, hogy nem kell bajtól tartania.
- Úgy látom, valaki nagyon sok romantikus maszlagot olvasott és látott mostanság.
- Nem, ez nem igaz. Csupán észszerűen* gondolkodom.
- Túl logikus vagy – sóhajtott fel és feltápászkodott, majd látványosan leporolta magát. – De úgy gondolom, legyen, ahogy akarod. Ettől függetlenül tudd, hogy egyszer akkor is az enyém leszel! Szeretlek – mondta, és amint elhagyta az utolsó betű is az ajkait, eltűnt az éjszakában. Katicát sokként érte a vallomás, és habár tudott róla, teljesen lefagyott.
            Megkapta a férfit, akire teljes szívéből vágyott, de az a férfi nem szereti viszont, mégis lefekszik vele. A férfi, aki szerelmet is vallott már neki, és mindent megtenne érte, olyas valaki, akivel nem kezdhet, mert nem csak saját magukat sodornák veszélybe, hanem mindenki mást a környezetükből.
            Adriennel beszélnie kell arról a feltételről is, hogy nincs kérdés, ha csak úgy lelép, és nem mondja el, mit csinál bizonyos időintervallumokban. Ezt feltétlenül le kell szögeznie, vagy befuccsol az egész kapcsolat. Habár már most megszegte a saját maga által felállított szabályt, mert menthetetlenül szerelmes Adrien Agrestébe.



*igen, tudom, hogy tök hülyén néz ki, mert az ésszerűen, de a 12. kiadású Magyar helyesírás szabályai szerint bizony nem hosszú sz, hanem két sz...